A szenzoros feldolgozási érzékenység (SPS) egy, a nemzetközi szakirodalomban is tárgyalt személyiségvonás: arról szól, hogy egyesek idegrendszere finomabban és erősebben reagál ingerekre, és a feldolgozás gyakran „mélyebb”, de hamarabb túlterhelődhet. Ez önmagában nem zavar és nem diagnózis. A nehézség általában ott jelenik meg, amikor az életmód, a munka, a kapcsolatok és a terhelés nem illeszkedik ehhez a szenzitivitáshoz.

A kurzus abban segít, hogy az SPS-t elkülönítse más, látszólag hasonló jelenségektől, és módszertani eszközöket kapjon: hogyan ismerhető fel, hogyan lehet róla jól beszélni, és hogyan lehet a túlterhelődési mintázatokat anélkül csökkenteni, hogy az ember „hibásnak” érezné magát.

A kurzus végére képes lesz az SPS tipikus jellegzetességeit strukturáltan felismerni, a beszélgetőtárssal közös nyelvet kialakítani rá, és olyan mindennapi beavatkozási pontokat javasolni, amelyek a terhelést csökkentik, miközben a szenzitivitás erőforrás-oldalát is láthatóvá teszik.

• Az SPS fogalma: mi ez, és mi nem az.

• Milyen személyiségjegyekkel jár együtt, és miért tévesztik össze gyakran más jelenségekkel.

• Az SPS előnyei és nehézségei a hétköznapokban.

• Különbségtétel: SPS és figyelmi/impulzivitási nehézségek, SPS és autisztikus jellegzetességek – módszertani tájékozódás, nem diagnosztika.

• Gyakorlati következtetések: terhelésmenedzsment, környezeti illeszkedés, önszabályozási alapok.

– Fogalmi tisztázás és differenciálás.
– Beszélgetési térkép: milyen kérdések visznek közelebb a mintázathoz.
– Gyakorlati javaslatok: ingerléscsökkentés, terhelés-ciklusok, határkijelölés, regeneráció.
– Erőforrás-szemlélet: a részletérzékenység, empátia, mély feldolgozás pozitív hasznosítása.

Segítői munkában, oktatásban, vezetésben, párkapcsolati tanácsadásban, és önismereti folyamatokban is, ahol a túlterhelődés, kimerülés, ingerlékenység, „túl sok” élmény gyakori visszatérő téma.